TRV
Jób 20:4-11
4
Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6
Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:
7
Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?
8
Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9
A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.
10
Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.
11
Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.
Settings