Deuteronomium 32:10
10. vers megjelenítése a környező szövegkörnyezettel.
7
Emlékezzél meg az õs idõkrõl; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!
8
Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,
9
Mert az Úrnak része az õ népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.
10
Puszta földön találta vala õt, zordon, sivatag vadonban; körülvette õt, gondja volt reá, õrizte, mint a szeme fényét;
11
Mint a fészkén felrebbenõ sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi õket, [és] tollain emeli õket:
12
Egymaga vezette õt az Úr; idegen Isten nem volt õ vele.
13
A föld magaslatain járatta õt, mezõk terméseivel étette, kõsziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtbõl is olajat;
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs