Hur

És úgy cselekedék Józsué a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére.

Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hozának és alája tevék, hogy arra ûljön; Áron pedig és Húr tartják vala az õ kezeit, egy felõl az egyik, más felõl a másik, és felemelve maradának kezei a nap lementéig.

A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visszatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr veletek [vannak]; a kinek valami ügye van, õ hozzájok menjen.

Ímé, név szerint meghívtam Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát a Júda nemzetségébõl.

És monda Mózes az Izráel fiainak: Ímé az Úr név szerint hívta el Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségébõl.

Bésaléel a Húr fiának, Urinak fia a Júda nemzetségébõl, csinálta mind azt, a mit az Úr parancsolt vala Mózesnek.

Azuba meghala, és Káleb vevé magának feleségül Efratát, és ez szülé néki Húrt.

Húr nemzé Urit, Uri pedig nemzé Bésaléelt.

Ezek voltak Káleb fiai, a ki Húrnak, az Efrata elsõszülöttének fia volt: Sobál, Kirját-Jeárim atyja.

Júda fiai [ezek:] Pérecz, Kheczrón, Kármi, Húr és Sobál.

Pénuel pedig Gedor atyja, és Ezer Húsa atyja. Ezek Efrata elsõszülöttének, Húrnak fiai, a ki Bethlehem atyja vala.

A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora elõtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.