TRV
God
God nevét említő versek
Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!
A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.
Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.
Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.
Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;
Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,
Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;
Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.
És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.
És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.
Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!
Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.
Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.
És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.
Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;
Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:
Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;
De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.
Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.
Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?
Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.
De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.
Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.
Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.
Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.