Énekek éneke4

A vőlegény rajongó szerelme

Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,

A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához,

Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,

Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,

A te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske,

Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok,

Mindenestõl szép vagy, én mátkám,

Én velem a Libánusról, én jegyesem,

Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,

Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!

Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,

[Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!

A te csemetéid gránátalmás kert,

Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,

Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje,

Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,