Zsoltárok 30
Dicséret Isten halálból való megmentéséért 1–6
1
Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2
Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
3
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4
Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
5
Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
6
Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
A jólét és kevélység veszedelme 7–8
7
Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
8
Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
Könyörgés életért és irgalomért 9–11
9
Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
10
Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
11
Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
A gyász örömre fordul 12–13
12
Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.
13
Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note