Zsoltárok 130

Kiáltás a mélységből 1–2

1

Grádicsok éneke. A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!

2

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgõ szavamra!

A bocsánat a reménység alapja 3–4

3

Ha a bûnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

Türelmes várakozás Isten igéjére 5–6

5

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az õ igéretében.

6

[Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az õrök a reggelt, az õrök a reggelt.

Reménység és megváltás Izráelnek 7–8

7

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bõséges nála a szabadítás!

8

Meg is szabadítja õ Izráelt minden õ bûnébõl.

Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs