Énekek éneke 4:7-16
7
Mindenestõl szép vagy, én mátkám, és semmi szeplõ nincs benned!
8
Én velem a Libánusról, én jegyesem, én velem a Libánusról eljõjj; nézz az Amanának hegyérõl, a Sénirnek és Hermonnak tetejérõl, az oroszlánoknak barlangjokból, a párduczoknak hegyeirõl.
9
Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem, megsebesítetted az én szívemet a te szemeidnek egy tekintésével, a te nyakadon való egy aranylánczczal!
10
Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem! mely igen jók a te szerelmeid! jobbak a bornál, és a te keneteidnek illatja minden fûszerszámnál!
11
Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem, méz és tej van a te nyelved alatt, és a te ruháidnak illatja, mint a Libánusnak illatja.
12
[Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem! mint a befoglaltatott forrás, bepecsételt kútfõ!
13
A te csemetéid gránátalmás kert, édes gyümölcsökkel egybe, cziprusok nárdusokkal egybe.
14
Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj, mindenféle temjéntermõ fákkal, mirha és áloes, minden drága fûszerszámokkal.
15
Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje, melyek folynak a Libánusról.
16
Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél, fújj az én kertemre, folyjanak annak drága illatú szerszámai, jõjjön el az én szerelmesem az õ kertébe, és egye annak drágalátos gyümölcsét.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs