Zsoltárok 88:9-17
9
Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
10
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
11
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
12
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
13
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
14
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
15
Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?
16
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
17
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs