Zsoltárok 74:12-22
12
Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13
Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18
Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!
20
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
22
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs