Imádság menedékért a nyomorúságban
2
Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.
3
E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.
4
Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.
5
Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs