TRV
Zsoltárok 38:1-17
1
Dávid zsoltára emlékeztetõül.
2
Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
3
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
4
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
5
Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.
6
Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
7
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
8
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
9
Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.
10
Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!
11
Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.
12
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
13
De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
14
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
15
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
16
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
17
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
Settings