Az Úr kozmikus beavatkozása
8
Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
9
Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.
10
Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
11
Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
12
A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
13
Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
14
És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.
15
És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
16
És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
17
Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
18
Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
19
Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
20
És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs