Zsoltárok 109:9-26
9
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.
10
És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]
11
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.
12
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!
13
Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!
14
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!
15
Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,
16
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.
17
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.
18
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.
19
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.
20
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.
21
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!
22
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.
23
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.
24
Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.
25
Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.
26
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs