TRV
Példabeszédek 7:6-23
6
Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7
És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8
A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,
9
Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10
És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.
11
Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.
12
Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13
És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14
Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15
Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16
Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.
17
Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18
No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19
Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20
Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.
21
[És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.
22
Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;
23
Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.
Settings