Az Úr áldása és a végső igazságszolgáltatás

22

Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal [semmi] nem szerez bántást.

23

Miképen játék a bolondnak bûnt cselekedni, azonképen az eszes férfiúnak bölcsen [cselekedni.]

24

A mitõl retteg az istentelen, az esik õ rajta; a mit pedig kivánnak az igazak, meg lesz.

25

A mint a forgószél ráfuvall, már oda van az istentelen; az igaznak pedig örökké való fundamentoma van.

26

Minémû az eczet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak, a kik azt elküldötték.

27

Az Úrnak félelme hosszabbítja meg a napokat; az istenteleneknek pedig esztendeik megrövidülnek.

28

Az igazaknak reménysége öröm; az istenteleneknek várakozása pedig elvész.

29

Erõsség a tökéletesnek az Úrnak úta: de romlás a hamisság cselekedõinek.

30

Az igaz soha meg nem mozdul; de az istentelenek nem lakják a földet.

31

Az igaznak szája bõségesen szól bölcsességet; a gonoszság nyelve pedig kivágatik.

32

Az igaznak ajkai azt tudják, a mi kedves; az istenteleneknek szája pedig a gonoszságot.