Lukács 2:30-35
30
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.
33
József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.
34
És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;
35
Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs