TRV
Lukács 2:28-32
28
Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:
29
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
30
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
31
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
32
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.
Settings