Jeremiás siralmai 3:7-31
7
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8
Sõt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9
Elkerítette az én útaimat terméskõvel, ösvényeimet elforgatta.
10
Ólálkodó medve õ nékem [és] lesben álló oroszlán.
11
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15
Eltöltött engem keserûséggel, megrészegített engem ürömmel.
16
És kova-kõvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17
És kizártad lelkem a békességbõl; elfeledkeztem a jóról.
18
És mondám: Elveszett az én erõm és az én reménységem az Úrban.
19
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrõl és a méregrõl!
20
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az õ irgalmassága!
23
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hûséged!
24
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25
Jó az Úr azoknak, a kik várják õt; a léleknek, a mely keresi õt.
26
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29
Porba teszi száját, [mondván:] Talán van [még] reménység?
30
Orczáját tartja az õt verõnek, megelégszik gyalázattal.
31
Mert nem zár ki örökre az Úr.
Settings