A sürgető hívás az aratásra

27

Eközben megjövének az õ tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?

28

Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:

29

Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

30

Kimenének azért a városból, és hozzá menének.

31

Aközben pedig kérék õt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!

32

Õ pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.

33

Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

34

Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az õ dolgát elvégezzem.

35

Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljõ az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.

36

És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyûjt; hogy mind a vetõ, mind az arató együtt örvendezzen.

37

Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vetõ, más az arató.

38

Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Options