Jézus találkozása Mártával és Máriával

17

Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

18

Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

19

És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják õket az õ testvérök felõl.

20

Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jõ, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.

21

Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

22

De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentõl, megadja néked az Isten.

23

Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

24

Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.

25

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;

26

És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

27

Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendõ vala.

28

És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az õ testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.

29

Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.

30

Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.

31

A zsidók azért, a kik õ vele otthon valának és vigasztalák õt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

32

Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván õt, az õ lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

33

Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.

34

És monda: Hová helyeztétek õt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!

35

Könnyekre fakadt Jézus.

36

Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette õt!

37

Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Options