TRV
Jób 32:6-22
6
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!
14
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.
16
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.
19
Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.
20
Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!
Settings