TRV
Jób 30:2
2. vers megjelenítése a környező szövegkörnyezettel.
1
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4
A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5
Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.
Settings