Elveszett reménység és a sír bizonyossága
9
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
10
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
11
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
12
Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
13
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
14
Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?
15
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs