Jézus, a mi nagy főpapunk
14
Lévén annakokáért nagy fõpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15
Mert nem oly fõpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bûnt.
16
Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas idõben való segítségül.
5:1
Mert minden fõpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten elõtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bûnökért,
2
A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygõkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.
3
És ezért köteles, miképen a népért, azonképen önmagáért is áldozni a bûnökért.
4
És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a [kit] Isten hív el, miként Áront is.
5
Hasonnlóképen Krisztus sem maga dicsõítette meg magát azzal, hogy fõpap lett, hanem az, a ki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szûltelek téged.
6
Miképen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint.
7
Ki az õ testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erõs kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani õt a halálból, és meghallgattatott az õ istenfélelméért,
8
Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet;
9
És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzõje lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek,
10
Neveztetvén az Istentõl Melkisédek rendje szerint való fõpapnak.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs