Zsoltárok 52
A gonosz kérkedő elítélése 1–6
1
Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;
2
Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
3
Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
4
Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
5
Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
6
Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.
Isten ítéletének bizonyossága 7–9
7
Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.
8
És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
9
Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt!
Az igazak biztonsága 10–11
10
Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.
11
Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note