Magyar

Zsoltárok 36

A gonoszok romlottsága 1–5

1
Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.
2
A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;
3
Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.
4
Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.
5
Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

Isten tulajdonságainak végtelensége 6–10

6
Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!
7
Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!
8
Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.
9
Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.
10
Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

Könyörgés oltalomért és az ítélet bizonyosságáért 11–13

11
Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.
12
Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.
13
Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!

Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs