Magyar

Zsoltárok 24

Istené a teremtett világ 1–2

1
Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.
2
Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.

Az Istenhez járulás feltételei 3–6

3
Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?
4
Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.
5
Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.
6
Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.

A dicsőség Királya bevonul 7–10

7
Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.
8
Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.
9
Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!
10
Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.

Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs