Zsoltárok142

1
Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
2
Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
3
Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,
4
Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.
5
Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.
6
Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;
7
Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál! [ (Psalms 142:8) Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem. ]
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Options