Zsoltárok140

Könyörgés álnok ellenségektől való szabadításért

1
Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2
Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
3
A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
4
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
5
Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

A bizalom megvallása és könyörgés oltalomért

6
Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
7
Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
8
Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

Könyörgés isteni ítéletért

9
Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.
10
A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
11
Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

Bizalom Isten igazságában

12
A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
13
Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. [ (Psalms 140:14) Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak. ]
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options