Zsoltárok 132 - Magyar · Károli

1

Grádicsok éneke.

2

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tõn a Jákób Istenének:

3

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

4

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

5

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

6

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

7

Hadd menjünk be az õ hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

8

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

9

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

10

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétõl!

11

Hûséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

12

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom õket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

13

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

14

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

15

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

16

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

17

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

18

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

Zsoltárok132