Magyar

Zsoltárok 112

Az Úr félelmének áldása 1–3

1
Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az õ parancsolataiban igen gyönyörködik.
2
Hõs lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3
Gazdagság és bõség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.

Az irgalmas ember jelleme 4–5

4
Az igazakra világosság fénylik a sötétben: [attól a ki] irgalmas, kegyelmes és igaz.
5
Jó annak az embernek, a ki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.

Az igazak biztonsága és a gonoszok sorsa 6–10

6
Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7
Semmi rossz hírtõl nem fél; szíve erõs, az Úrban bizakodó.
8
Rendületlen az õ szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9
Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az õ szarva felemeltetik dicsõséggel.
10
Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kivánsága semmivé lesz.

Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs