Zsoltárok 110
Az Úr felmagasztalja a Messiás királyt 1–3
1
Dávidé; zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
2
A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, [mondván:] Uralkodjál ellenségeid között!
3
A te néped készséggel siet a te sereggyûjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhébõl leszen ifjaidnak harmatja.
Pap örökké Melkisédek rendje szerint 4–7
4
Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint.
5
Az Úr a te jobbod felõl; megrontja az õ haragja napján a királyokat;
6
Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden fõt.
7
Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az õ fejét.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note