Énekek éneke 5:2-6
2
Én elaludtam, de lelkemben vigyázok vala, és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván: Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem; mert az én fejem megrakodott harmattal, az én hajam az éjszakának harmatjával!
3
[Felelék én:] Levetettem ruhámat, hogy-hogy öltözhetném fel? Megmostam lábaimat, mi módon keverném azokat a porba?
4
Az én szerelmesem kezét benyujtá az [ajtónak] hasadékán, és az én belsõ részeim megindulának õ rajta.
5
Felkelék én, hogy az én szerelmesemnek megnyissam, és az én kezeimrõl mirha csepeg vala, és az én ujjaimról folyó mirha a závár kilincsére.
6
Megnyitám az én szerelmesemnek; de az én szerelmesem elfordult, elment; az én lelkem megindult az õ beszédén: keresém õt, de nem találám, kiáltám õt, de nem felele nékem!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs