Zsoltárok 139:7-13
7
Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?
8
Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
9
Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:
10
Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.
11
Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
12
A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.
13
Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Settings