Zsoltárok 139:1-7
1
Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára. Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.
2
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.
3
Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.
4
Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!
5
Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.
6
Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.
7
Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs