TRV
Lukács 7:12-17
12
Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.
13
És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
14
És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
15
És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.
16
És elfogá mind azokat a félelem, és dicsõíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.
17
És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
Settings