29
De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
30
És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
31
És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.
