TRV
Jób 36:1-15
1
És folytatá Elihu, és monda:
2
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
4
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
5
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
6
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7
Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
10
Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
11
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
12
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13
De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
14
Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15
A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
Settings