Közel a halál; Jób kezest követel
23
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
17:1
Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.
2
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?
3
Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.
4
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs