Anna hálaéneke és a sorsok megfordulása
1
És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban, Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban. Az én szám felnyílt ellenségeim ellen, Mert szabadításodnak örvendezek én!
2
Senki sincs olyan szent, mint az Úr, Sõt rajtad kivül senki sincs. Nincsen olyan kõszál, mint a mi Istenünk.
3
Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen; Szátokból ne jõjjön kérkedõ szó, Mert mindentudó Isten az Úr, És a cselekedeteket õ ítéli meg.
4
Az erõs kézíjjasokat megrontja, És a roskadozókat erõvel övedzi fel,
5
A megelégedettek bérért szegõdnek el, Éhezõk pedig nem lesznek; S míg a magtalan hét gyermeket szül, A sok gyermekû megfogyatkozik.
6
Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.
7
Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal;
8
Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szûkölködõt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsõségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezé a föld kerekségét.
9
Híveinek lábait megoltalmazza, De az istentelenek setétségben némulnak el, Mert nem az erõ teszi hatalmassá az embert.
10
Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja, Mennydörög felettök az égben, Az Úr megítéli a földnek határait, Királyának pedig hatalmat ad, És felemeli felkentjének szarvát!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs