Zsoltárok 92
Felhívás istentiszteletre és hálaadásra 1–5
1
Zsoltár, ének szombat napra.
2
Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
3
Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.
4
Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
5
Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.
Isten nagysága és a gonoszok balgasága 6–10
6
Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!
7
A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
8
Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;
9
Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
10
Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!
Bizonyosság a személyes igazolásról 11–12
11
De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
12
És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.
Az igazak maradandó termékenysége 13–16
13
Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
14
Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
15
Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek;
16
Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note