Zsoltárok 32 - Magyar · Károli

1

Dávid tanítása.

2

Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.

3

Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.

4

Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.

5

Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.

6

Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.

7

Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.

8

Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.

9

Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.

10

Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.

11

Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!

Zsoltárok32