Zsoltárok 29
Felhívás istentiszteletre és dicsőítésre 1–2
1
Dávid zsoltára. Adjatok az Úrnak, ti fejedelmeknek fiai, adjatok az Úrnak tiszteletet és dicséretet!
2
Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
Az Úr hangja a viharban 3–9
3
Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
4
Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.
5
Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.
6
És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
7
Az Úr szava tûzlángokat szór.
8
Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
9
Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!
Isten örök uralma és áldása 10–11
10
Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.
11
Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note