Zsoltárok 28
Kiáltás szabadulásért és ítéletért 1–5
1
Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tõlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
2
Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
3
Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevõk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.
4
Fizess meg nékik az õ cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!
5
Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja õket és föl nem építi õket.
Bizalom a meghallgatott könyörgés alapján 6–7
6
Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.
7
Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.
Könyörgés Isten népének szabadulásáért 8–9
8
Az Úr az õ népének ereje, és az õ fölkentjének megtartó erõssége.
9
Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel õket mindörökké!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note