Zsoltárok 16
Menekülés egyedül az Úrhoz 1–4
1
Dávid miktámja. Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.
2
Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.
3
A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.
4
Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.
Isten az én biztos örökségem 5–7
5
Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.
6
Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.
7
Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.
A feltámadás reménysége 8–11
8
Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.
9
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.
10
Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
11
Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs
Study note