Zsoltárok138

Dávidé. énekkel áldlak az istenek elõtt.

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

Use ← → arrow keys to navigate