Zsoltárok104

Isten transzcendens fensége

1
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3
A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

A föld megalapítása és határainak kijelölése

5
Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Vízről való gondoskodás és az élet fenntartása a földön

10
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11
Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13
A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
14
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
15
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
16
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

A nappal és az éjszaka rendje

19
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
21
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
22
Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
23
Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

Bölcsesség a teremtés nagyságában

24
Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26
Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

Isten, a mindenség fenntartója

27
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
28
Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

Fogadalom az örök dicséretre

31
Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
32
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35
Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Use ← → arrow keys to navigate
Settings

Reading Style

Typeface

Font Size 19px

Reading Width 45 chars

Options