TRV
Zsoltárok 73:17-22
17
Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
18
Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.
19
Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.
20
Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.
21
Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
22
Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
Settings