Elborítanak a mély vizek
2
Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
3
Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
4
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
5
Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
6
Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:
7
Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!
Bibliaszöveg: Revised Károli (1908) · Közkincs